Kéz alapú azonosítás

2014.03.14 22:14

A biometriában több féle kéz alapú azonosítás létezik, ilyenek a tenyérnyomat, a kézgeometria és a tenyérerezet azonosítása

Tenyérnyomat-azonosítás

A tenyér alapú azonosítás során [2] több különböző módszerről beszélhetünk. Az egyik ilyen módszer a tenyér nyomatának azonosítása. A tenyeret is azonos tulajdonságú bőr fedi, mint az ujjbegyet. Mintavételkor jóval nagyobb területen lehet a jellegzetességeket vizsgálni. A tenyéren az ujjhoz hasonlóan több jellegzetesség van, amelyekkel egyértelműen lehet a személyt azonosítani.

Ezek a főbb azonosságok

• Tenyér geometriája: a legkönnyebben mérhető értékek: szélesség, hosszúság, terület.
• Fővonal alapú azonosítás: hely és alak szerint. Nagyon fontos az élettani jellemzők meghatározására, mert alig változik az életkor előrehaladtával.
• Ránc jellemzők: a tenyérnyomaton sok, a fővonaltól eltérő szabálytalan és vékony jellegzetes vonal van.
• Delta jellemzők: már az ujjnyomatnál említett delta, amely általában az ujjak tövénél található. Ez egyedi jellemző minden embernél.
• Minutia jellemzők: hasonlóan, mint az ujjnyomatnál itt is fellelhetők a minutiák.

A tenyérnyomat-azonosítás technikailag megegyezik egyik előző írásunkban felsorolt ujjnyomatazonosítással.

Kézgeometria alapú azonosítás

Jellemzően a kéz geometriai sajátosságait használják az azonosításhoz, nevezetesen:

• az ujjak hosszúságát és szélességét,
• a kézfej szélességét és
• a tenyér és az ujjak méretarányát.

 

Pozícionáló tüskék segítségével határozzák meg a legjellemzőbb geometriai paramétereket: az ujjakat négy tüskéhez illesztik, és ezekhez képest 14 tengelyt vesznek fel: a hüvelykujj és a kisujj esetében egy-egy, a többinél két pozícióban. Az azonosítás alapját képező jellegzetes szakaszok kezdő és végpontjai a kézhatár-háttér intenzitásváltozása alapján meghatározhatók, hosszuk számítható.[1] (1. ábra)

Azok a rendszerek, amelyek nem használnak pozicionáló tüskéket körülbelül 30 sajátossági értéket vesznek fel (2. ábra),nevezetesen:

 

• az ujjak hossza (1–5),
• az ujjak szélessége azok tövénél (6–10),
• a beírt körök sugara az ujjakon felül (11–15) és alul (16–19),
• az ujjak kerületének hosszúsága (20–24),
• az ujjak területe (25–29),
• a tenyérbe írható kör sugara (30)

Tenyérerezet-vizsgálat

Az előzőekben tárgyalt valamennyi tenyér alapú azonosítás kontaktuson alapult:mindig az adott érzékelő előtti felületre kellett a tenyeret helyezni. Az itt bemutatott tenyéralapú azonosításhoz nem kell közvetlen kontaktus, mert ez az azonosítás a tenyér erezetét vizsgálja. Az alapelve ennek a technológiának, hogy mindenkinek – még az egypetéjű ikreknek is – különböző az erezet mintája. Ezért a kézen (ujjon) lévő erezet mintája erősen megkülönböztethető jellemző.

 

Mivel a minta a bőr alatt van, nem befolyásolja kedvezőtlenül a környezet (3. ábra). A rendszer infravörös tartományban (a használt infravörös fény 800–1000 nm hullámhosszú) működő kamerával rögzíti a kézfejen (ujjban) található ereket. Ezt az inframegvilágítást a vérben lévő hemoglobin elnyeli, ezért az más árnyalatú, mint a környezete. Utána ezeket a képeket kivonatolják, és az így megkapott jellemzők már eltárolhatók, összehasonlíthatók.

A megvilágítás szempontjából megkülönböztetünk:

• visszaverődéses elven működő eszközt,
• átvilágítás elven működő eszközt.

A 4-es és az 5-ös ábrán az eszközök működési elve látható. [2]

 

 

 

 

A módszerek értékelése a hét alapelv alapján

	Tenyérnyomat	Kézgeometria	Tenyérerezet
Egyetemesség	általában mindenkinek van	mindenkinek van	mindenkinek van
Egyediség	egyedi	egyedi	egyedi
Állandóság	állandó, műtét, baleset megváltoztathatja	állandó, műtét, baleset megváltoztathatja	állandó, műtét, baleset megváltoztathatja
Mérhetőség	mérhető	mérhető, számítható	mérhető, de költséges
Teljesítmény	egyszerű	egyszerű	egyszerű
Megtéveszthetőség	bizonyos feltételek mellett megtéveszthető	nagyon nehezen megtéveszthető	nem megtéveszthető
Elfogadhatóság	nem támaszt követelményeket	szükséges az eszköz pozicionálása	elfogatható, nincs fizikai kontakt

Felhasznált irodalom

[1] Prof. Dr. Kovács Tibor: Biometrikus azonosítás, Digitális jegyzet, Óbudai Egyetem, Budapest, 2010.

[2] Anil K. Jain, Patrick Flynn, Arun A. Ross: Handbook of Biometrics, Springer Science + Business Media, LLC. 2008 ISBN-13: 978-0-387-71040-2

Forrás

Részlet Rozsnyay András Biometrikus azonosítás alkalmazásának lehetőségei a Magyar Honvédség objektumaiban című szakdolgozatából. (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Kar, Gépészmérnöki, Biztonságtechnikai és Minőségügyi Tanszék, Budapest, 2010)